Ferences lelkiség

Assisi Szent Ferenc élete

1181 végén - megszületik Assisiben. Anyja a keresztségben a János nevet adja neki, de apja, a posztókereskedő, francia kereskedelmi útjainak egyikéről hazatérve, Francescóra változtatja azt.
Ferenc 1205-ben felismeri, hogy a hírnév és gazdagság bensejében feszülő vágyának addig nem is sejtett beteljesülését kínálja Isten, aki Fiában, Jézus Krisztusban értünk szolgává és szegénnyé lett. Őt imádva, egyházában Őt ünnepelve, az embereknek Őt hirdetve és a szegényekben Őt szolgálva minden kincs az övé - ezért élhet szegénységben, tulajdon nélkül és tisztaságban.
Ez a felismerés megváltoztatja Ferenc életét. "Elhagyja a világot" - hogy a világ Teremtőjének és Megváltójának éljen. Hirdeti, hogy egyetlen Atyának vagyunk a gyermekei mindnyájan, egymásnak pedig testvérei Krisztusban. Három évvel később társak csatlakoznak hozzá, létrejön körülötte a fraternitas, a testvéri közösség, a „bűnbánók rendje”. Közös életeszményük a minoritas: kisebbnek lenni mindenkinél, nem uralkodni senkin, ahogy Krisztus is mindenki szolgája lett.
1205 végén - San Damiano templomában a Megfeszített szól hozzá: "Menj és építsd fel egyházamat, mely, mint látod, romokban hever!"
1206 tavasza - a püspök előtt Ferenc mindenét, még ruháit is visszaadja apjának.
1212 Virágvasárnapján Chiara di Offreduccio elhagyja szülői házát, és Ferenc "felfogadja őt az engedelmességre": Klára szerzetesi életet kezd egy kolostorban, Ferenc tanítása alapján imádkozik, nincstelenül él. Ő és követői lesznek a "II. Rend", a "Szegény Úrnők", a klarisszák.
11215 novemberében Ferenc részt vesz Rómában a IV. Lateráni Zsinaton.
1217 pünkösdjén Ferenc útnak indítja az első testvéreket az Alpokon túli országokba. (Európa ebben az évben vonul keletre, keresztes hadjáratra.)
1219 őszén Ferenc is elmegy a Szentföldre Bejut Melek-el-Kamel szultánhoz, és párbeszédet folytat vele.
1220 nyarán visszatér Itáliába. Lemond a rend vezetéséről. A pápától bíboros protektort kér, aki Rendjét az egyház részéről felügyeli. Visszatérésében betegsége is szerepet játszott: gyomor- és májbetegségben szenved.

1221 Pünkösdjén a káptalan elfogadja az "Első Regulát" A káptalanon újabb testvéreket küldenek misszióba az Alpokon túlra.
1223 Mielőtt a pápa még jóváhagyná ezt, Ferenc új regulát szerkeszt, amelyet a káptalan elfogad, III. Honoriusz pápa pedig november 29-én bullával jóváhagy. Karácsonykor Greccióban felidézi Jézus születését, megrendezve a betlehemi éjszakát. Innen ered az éjféli mise és a karácsonyi jászol-állítás szokása.
1224. szeptember 14-én Ferenc La Verna hegyén hosszantartó imádság és böjt után a Krisztus kínszenvedésének jegyeiben, a stigmákban részesül.
1225. Betegsége súlyosbodik, szembaja lesz. Szenvedése közepett az üdvösség bizonyosságát kapja. Ilyen állapotban írja a Naphimnuszt. Többször is próbálkoznak gyógyításával, kevés sikerrel.
1226 májusában megírja a Végrendeletet. Halála közeledtét érezve visszatér a Porciunkulába, ahol október 3-án meghal. Másnap, 4-én eltemetik a Szent György templomban, Assisi városában.
1228. július 16-án IX. Gergely pápa szentté avatja Ferencet.
1230. május 25-én földi maradványait átviszik a tiszteletére épített bazilikába (San Francesco).

Assisi Szent Ferenc szellemiségének pillérei

Isten-tisztelet, ember-szeretet – testvériség, kicsinység – szegénység, szolgaság – derű
Szent Ferenc életének központi élménye az Úrral való találkozás, a vele való kapcsolat. Istent, mint Fönségest és Dicsőségest imádja, ugyanakkor vallja róla, hogy Ő szelíd és irgalmas, aki megrendítő módon, egészen közel jön az emberhez. Számára Isten teremtő és gondoskodó Atya, a legfőbb Jó és minden jónak forrása, aki Fiában és Lelkének működésében nyilatkoztatja ki magát. Nagy tisztelettel van az üdvtörténet nagy eseményei, különösen a megtestesülés és a kereszthalál iránt, mely számára egyértelműen bizonyítja Isten alázatát és emberhez való odafordulását. Határtalan szeretete az Úr iránt a Szentírás, az Eucharisztia, a Szent Liturgia és az Egyház iránti tiszteletben is megmutatkozik.
Az ember Isten teremtménye, az ő hasonlatosságára lett megalkotva. Ez határozza meg Ferenc embertársaihoz való viszonyát, ezért szól hozzájuk így: „Jó napot jó emberek!” Felismeri, hogy egy Atyánk van, ezért lehetünk mi testvérek, egyben testvérei Krisztusnak. Bár az embernek igen nagy méltóság adatott, Szent Ferenc megdöbben, hogy bűne folytán Isten teremtménye milyen mélyre süllyedt. De nem áll meg itt, hanem bízva az Atya irgalmasságában, a bűnbánattartás fontosságát hangsúlyozza, sőt testvéreivel alkotott közösségét kezdetben bűnbánó testvéreknek nevezi.
Szent Ferenc világhoz való viszonyában is alapvető istenélménye mutatkozik meg. A teremtett világ dolgai Isten alkotásai, így – különösen maga a természet és annak csodái – tiszteletet érdemelnek. Mindezek nem önmaguktól, hanem teremtettségük folytán értékesek. Ferenc mondása: „Deus meus et omnia!”, azaz „Istenem és minden dolog!”, ennek fényében érthető.
Szent Ferenc kezdetben nem akar közösséget alapítani, hanem istenélményéből táplálkozva keresi hivatását, melyet saját elmondása szerint így és ebben talál meg: „És miután testvéreket adott mellém az Úr, senki sem mutatta meg nekem, mit kell tennem, hanem ezt ő, a Magasságbeli nyilatkoztatta ki nekem, hogy a szent Evangélium szerint kell élnem” (Végr 14). A Szeráfi Atya számára az evangélium az az elsődleges „életszabály”, melynek radikális („ha és de nélküli”) követését maga és követői számára előírja.

A ferences közösség számára az alapító nem írt elő különleges tevékenységet, vagy speciális életvitelt. Az evangélium szerinti életre buzdít, s minden foglalatosság elé az „imádság és áhítat szellemének” fenntartását helyezi. Regulájában így fogalmaz: „Azok a testvérek, akiknek az Úr megadta a munka kegyelmét, dolgozzanak hűségesen és odaadással, úgy, hogy távol tartva a lélek ellenségét, a henyélést, ne oltsák ki magukban a szent imádság és áhítat szellemét, amit minden más földi dolognak csak szolgálnia szabad” (2Reg 5,1). Szent Ferenc számára Isten jelenvaló, aki művein keresztül is megmutatja fönségét és jóságát. Ezért a ferences imádság (az Úr misztériumainak, különösen megtestesülésének és keresztáldozatának szemlélésén túl) kötődik Isten kézzelfogható ajándékaihoz: a természet csodáihoz, leírt Igéjéhez, az Eucharisztiához és a Szent Liturgia szövegeihez. Bár Ferenc nem ad konkrét imamódszert, életén keresztül nyilvánvaló, hogy a ferences imádsághoz hozzátartozik az idő csendes és hosszú odaszentelése Istennek.
A ferences lelkiség második fontos alappillére a fraternitás, vagy testvéri élet. Nélküle a ferences élet elképzelhetetlen, ezért szükséges, hogy a remete ferencesek se éljenek teljes magányosságban. A Szent így fogalmaz Végrendeletében: „testvéreket adott mellém az Úr”. A testvériség alapja, hogy egy Atyánk van a mennyben, és mi mindnyájan az Ő gyermekei vagyunk. A ferences közösségek olyan testvérekből állnak, akik más-más alapról indultak, neveltetésük, tudásuk és műveltségük különböző, nem feltétlenül jó barátok (a szó mai értelmében), nem választották egymást, mégis Isten ajándékai egymás számára. Egy család tagjai, olyan családé, ahol az otthon légköre megtapasztalható. Egymást tisztelik, gondozzák és elfogadják, egymással szemben a kiengesztelődést és megbocsátást gyakorolják. A közösségben az elöljáró az „anya” szerepét tölti be, aki táplálja és gondozza gyermekeit, az engedelmesség pedig a testvért összes testvérével összeköti. A közösség az a hely, amelyben a Szentlélek kegyelme láthatóvá teszi Krisztus alakját, mert minden testvér az Ő valamilyen vonását viseli és fejezi ki. A testvéri élet azonban nem csak a közösségen belül jelenik meg, a közösség kilép a világ felé is, hogy felkínálja ezt az életet, különösen akkor, amikor a peremre vagy határhelyzetbe szorultak felé fordul. A Szent, mint a másik embert tisztelő, békességszerző, szelíd embereket küldi a világba követőit.
A minoritás, vagy „kicsiny-lét” a ferences lelkiség következő fontos eleme. Szent Ferencet megrendíti Isten alázata, az, ahogy Fiában, hatalmáról lemondva, az emberekhez fordul. Az alázat alázatot szül: Ferenc megérti, hogyha Isten ezen az úton közeledik az emberhez, ha az alázatosság az a horizont, amiben megjelenik, akkor nekünk ott, a kicsiben kell keresni, és ezen az úton járva találjuk meg őt. Ezért kéri testvéreit, hogy mindenkinél kisebbek és mindenkinek alárendeltjei legyenek, ezért nevezi közösségét Kisebb Testvéreknek. Követőitől megkívánja, hogy a világban forgolódva mondjanak le minden rangról és hatalomtól, vállalva akár a kitaszítottságot is, maradjanak meg egyszerűségben és béketűrésben. A minoritáshoz hozzátartozik továbbá a megalázottakkal, a nyomorgókkal vállalt sorsközösség, az igazi szolidaritás. Ferenc elsősorban nem arra buzdít, hogy a szegényekkel szerettessük meg helyzetüket. A valódi szabadságra, a nagyvonalúságra, az igazi lemondásra hívja fel a figyelmet, s eközben a szegények mellett, kora hatalmasait is meg kívánja szólítani, hogy (saját gondjaik és nyomorúságuk közepette) rátaláljanak Istenre és az ő mindent betöltő gazdagságára.
A ferences szegénység szintén a minoritáshoz tartozó eleme Szent Ferenc lelkiségének: „A testvérek semmit se sajátítsanak ki, se házat, se földet, se más egyebet. És mint zarándokok és jövevények, akik szegénységben és alázatosságban szolgálnak e világon az Úrnak, menjenek bizalommal alamizsnát gyűjteni, és nem kell szégyenkezniük, mert az Úr is szegénnyé lett értünk ezen a földön” (2Reg 6,1-2). Ez a szegénység nem egyszerűen a kevéssel való megelégedést jelenti, hanem a tulajdon nélküli életet. Tulajdonnak pedig nem csak tárgyakat lehet tekinteni, hanem épp így szellemi javakat, az akaratot, sőt rossz esetben a másik ember személyét is. Szent Ferenc a tulajdonról tudatosan és önként lemond: ami a kezébe kerül, azt ajándéknak tekinti. A ferences lelkületű szerzetesközösségeket gyakran úgy ismerik, mint koldulórendeket, ez azonban csak részben igaz: A Szeráfi Atya azt kéri követőitől, hogy hűséggel és odaadással dolgozzanak (ebben is kövessék a szegények életét) és csak ha ezért nem kapnának megfelelő bért, akkor „járuljanak az Úr asztalához”, azaz kezdjék meg az alamizsnagyűjtést. Másrészről a szegénység nem más, mint Krisztus követése, aki megalázta magát és szegénnyé lett értünk. Amíg a birtoklás gyakran megosztja az embereket, a szabadon vállalt szegénység összeköti őket. Nem utolsó sorban a szegénység visszatérés a teremtettség állapotához, amikor az ember még mindent ajándékként fogott fel, és bízott a gondviselő Isten gondoskodásában.


Az imádságban és elmélkedésben megélt istenkapcsolat nem maradhat az ember sajátja. A ferences lelkületű testvérek számára kezdettől fogva nagyon fontos az evangélium hirdetése. Szent Ferenc így kezdi hívőkhöz intézett levelét: „Mivel szolgája vagyok mindenkinek, kötelességemnek érzem mindenkinek szolgálatára állni és az én Uramnak illatos igéit hirdetni” (2LHiv 2). A ferences igehirdetésnek és evangelizációnak a bensőből kell fakadnia, az Úr felé kell fordítania a megszólítottak figyelmét. Egyrészről szólítson fel a bűnbánatra, másrészt vidítsa fel a szíveket Isten dicséretében. Ne hosszú beszédekből álljon, hanem békét és üdvösséget közvetítve, egyszerűségben érje el minden kor emberét.
Végül még egy fontos „ferences erényt” kell megemlítenünk: a derűt, mely a lelkiségben élőket minden korban és minden helyzetben jellemezte. Meg nem erősített regulájában így beszél erről a Szent Atya: „És óvakodjanak attól, hogy kifelé szomorúak és komor tekintetű képmutatók legyenek, hanem mutassák meg, hogy az Úrban örvendeznek, vidámak és illően kedvesek” (1Reg 7,16). Nem kényszeredett mosolygást kíván meg követőitől Szent Ferenc, hanem az Istenből forrásozó, az Ő kegyelméből táplálkozó szent örömet: békés és higgadt derűt, melyet mindazok elnyerhetnek, akik Istenre hagyatkoztak, s mely, mint ilyen, minden bajban megmarad

A ferences rend

Szerzetesközösség a Katolikus Egyházban, amelyet Assisi Szent Ferenc alapított 1209-ben. A kezdeti közösség a „bűnbánó testvérek” mozgalma volt. A renddé válás után a rendben, az eredeti ferenci szellem jobb megtartása érdekében különböző ágazatok keletkeztek. Manapság a ferences családot a következő közösségek képezik:
1.    Férfi ágazatok: Kisebb Testvérek (OFM), Minoriták (OFMConv) és kapucinusok (OFMCap), Kolostori Harmadik Rend (Horvátországban)
2.    Női rend: Klarisszák
3.    Férfi és női tagokkal: Világi Ferences Rend (VFR)
4.    Különböző Szent Ferenc-i ihletésű szerzetesközösségek
A nagy ferences családnak a világban kb. két millió tagja van.
 
Szerbiában a Kisebb Testvérek házai a következő helységekben találhatók: Szabadka, Újvidék, Bács, Zimony és Belgrád. – Ezenkívül több helységben működnek a Világi Ferences Rend közösségei.

NAPHIMNUSZ
 
Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
  Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
  És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
  És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
  Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
  Aki a nappalt adja
  és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
  A te képed, Fölséges.
Áldjon, Uram téged Hold nénénk
 és minden csillaga az égnek;
  Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
s áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
 Levegő, felhő, jó és rút idő,
 kik által élteted minden te alkotásodat.
Áldjon, Uram, tégedet Víz húgunk,
 oly nagyon hasznos ő,
 oly drága, tiszta és alázatos.
Áldjon, Uram, Tűz bátyánk;
 Vele gyújtasz világot éjszakán.
 És szép ó és erős, hatalmas és vidám.
Áldjon, Uram, téged Földanya nénénk,
 Ki minket hord és enni ad.
 És mindennemű gyümölcsöt terem,
 füveket és színes virágokat.
Áldjon, Uram téged minden ember,
 ki szerelmedért másnak megbocsát.
 És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát.
Boldogok, kik tűrnek békességgel,
 Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.
Áldjon, Uram, nővérünk, a testi halál,
 Aki elől élő ember el nem futhat.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
 És boldogok, akik magukat megadták
 te szent akaratodnak,
 Második halál nem fog fájni azoknak.
Dicsérjétek Uramat és áldjátok,
 És mondjatok hálát neki,
 és nagy alázatosan szolgáljátok.
               (Sík Sándor fordítása, módosítással)

 

A BOLDOGSÁGOS SZŰZ ÜDVÖZLÉSE

Üdvözlégy, Úrnőnk,
szentséges Királynénk,
Istennek szent szülője, Mária,
ki szűz lévén templommá lettél,
és választottja a szentséges mennyei Atyának,
ő szentelt meg téged szentséges szerelmes Fiával
és a Vigasztaló Szentlélekkel.
Minden kegyelem teljessége és minden jóság
lakozott és lakozik tebenned.
Üdvözlégy te, Isten palotája;
Üdvözlégy te, az ő lakozó sátra;
Üdvözlégy te, az ő lakóháza;
Üdvözlégy te, az ő palástja;
Üdvözlégy te, az ő szolgálója;
Üdvözlégy te, az ő anyja,
Legyetek üdvözölve ti, szent erények mind,
kik a Szentlélek kegyelméből és megvilágosításából
a hívek lelkébe ereszkedtek,
hogy a hitetleneket Istenben hívő emberekké
formáljátok át.
                                                                                                                            Assisi Szent Ferenc

 

IMA A KERESZT ELŐTT

Fölséges és dicsőséges Isten,
ragyogd be szívem sötétségét,
és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt
és tökéletes szeretetet,
érzéket és értelmet, Uram,
hogy megtegyem
a te szent és igaz parancsodat.
Amen.
                                                                                                                              Assisi Szent Ferenc

 

 

És az Úr templomaiban olyan mély hitet öntött belém, hogy ilyen egyszerű szavakkal imádkoztam:
Imádunk  téged, Urunk Jézus Krisztus, a világon lévő minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.

                                                                                                                                                                                                Assisi Szent Ferenc, Végrendelet 5

 

 

Kövess minket